Az önbecsülés egy olyan beállítottság, melyen keresztül azt az önmagunkat tapasztaljuk, aki képes megbírkózni az élet alapvető kihívásaival és érdemes a boldogságra.
Mint már írtam más írásomban, ez ott van bennünk. Mindenkiben.
Sokan azzal keresnek meg, hogy azért nem boldogok és azért nincs önbecsülésük, mert gyerekkorukban nem szerették őket, megalázták őket, semmibe vették őket stb. Ez lehet, hogy így volt, de nem az számít, hogy ki mit tett, vagy ki mit mondott nekünk, hanem mindig az számít, hogy mi mit kezdtünk ezekkel. Elhittük? Mert ha igen, az a mi felelősségünk. Miért hittem el? Mert az anyukám mondta? Az anyukám nem tévedhetett?
Első számú lecke az önbecsüléshez:
Senki nem értékelhet le Téged! Ha valaki ezt teszi, azt hagyd figyelmen kívül! Akkor is, ha ezek a szüleid! Téged senki nem értékelhet kevésnek, mert az értéked a Te tulajdonod. Rajtad kívül senki sem nyúlhat hozzá! A Te felelősséged, ha ezt bárkinek is megengeded. Beleértve magadat is, mert Te sem értékeld le saját magadat! Semmi értelme!