Mielőtt belekezdenénk a mai témánkba, szeretnék feltenni néhány kérdést, aminek az a célja, hogy az elmédben elinduljon egy belső folyamat, ami nyitottabbá tesz az elhangzó esetleges új nézőpontok befogadásában. Tehát arra kérlek, hogy érezz bele az alábbi kérdésekbe, hagyok rá egy kevés időt is.
Tudod-e irányítani az érzelmeidet?
Tudod-e irányítani azt, hogy mások mit érezzenek?
És tudod-e irányítani, hogy mire gondolj?
És tudod-e irányítani, hogy mire ne gondolj?
Nem egyszer megkérdezték már tőlem, hogy mi a receptem arra, hogy mindig elégedettnek látszom. Egy ideig azt válaszoltam, hogy semmi ilyen vagyok, de aztán egyszer mélyebben elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy de, mégis van. Ha nem kérdezik meg, akkor talán sosem fogalmaztam volna meg, mert annyira nyilvánvaló volt számomra. Aztán arra is visszaemlékeztem, hogy jogos lehet a kérdés, ugyanis volt olyan időszaka az életemnek, amiben egyáltalán nem éreztem jól magam, sőt, és ez volt az, ami elindított bennem egy folyamatot, és tudatosan megalkottam magammal egy újfajta hozzáállást az élethez.
A törzsgondolat ehhez az volt, figyelj, hogyha a saját boldogságomat külső tényezők feltételeihez kötöm, akkor csak ideig-óráig lehetek boldog, mivel ezek a külső tényezők tőlem teljesen függetlenek, nem tudom irányítani őket. Szóval, ha ezek eltűnnek, átalakulnak, akkor az ezekhez kötött boldogságomnak annyi. És követi a boldogtalanság, a szomorúság, a csalódottság és a hasonlók. De ha a boldogságomat, vagy nevezhetjük másképpen is, az elégedettségemet semmilyen külső tényezőhöz nem kötöm, csakis magamhoz, akkor azt tudom irányítani.
Tudok arról dönteni, hogy jól vagy rosszul akarom-e érezni magam. Ha rosszul akarom, az is rendben van, mert az én döntésem. De miért döntenék úgy, hogy rosszkedvű akarok lenni? Szóval az én mindset gondolatom ez a mondat volt: a saját boldogságomat, vagyis azt, hogy hogyan érzem magam adott pillanatban, nem kötöm senkihez és semmihez, csak magamhoz. Én döntöm el, hogy jól érezzem-e magam egy adott pillanatban, teljesen függetlenül másoktól, vagy a körülményektől.
Erről eszembe is jutott egy történet, el is mesélem mindjárt.
Megbeszéltük egyszer egy barátnőmmel, hogy másnap elmegyünk egyet túrázni a Dobogókőre és felfedezzük egy olyan részét, ahol még nem jártunk. Reggel még volt is, volt egy kis dolgom, de aztán teljesen izgatott voltam és boldog, jókedvű, hogy nemsokára indulunk a találkozási pontra. Ráadásul gyönyörű késő tavaszi idő volt, sütött a nap, meleg volt, madarak hada csiripelt ezerrel, szóval teljesen lelkes voltam, mikor is hívott a barátnőm, hogy mégsem jön. Most mindegy is, hogy miért? Mert ez lényegtelen. És persze az első reakció a döbbenet volt. És rögtön eltűnt a jókedvem, a lelkesedésem, felváltott a csalódottság, a rossz érzés. Ez eddig mindenkivel így történt volna, biztosan te is voltál már ilyen helyzetben, és akkor itt jött a mindset gondolatom, vagyis hogy a saját boldogságomat, lelkesedésemet nem kötöm senkihez és semmihez. Vagyis a barátnőm mondatához sem. Szóval újratervezés, marad a jókedv és az izgatottság, és megyek egyedül. Persze szólhattam volna másoknak is, de én akkor ezt választottam, és mentem. És felfedeztem és végig nagyon jól éreztem magam, nem tévedtem el. Gyönyörű idő volt, gyönyörű volt az erdő.
És egyáltalán nem lovagoltam azon, hogy a barátnőm miért nem jött, hiszen az az ő dolga. Az én dolgom pedig az, hogy ne engedjem, hogy külső körülmények befolyásolják a hangulatomat, mert ezt én irányítom, irányítom, és ha valamit tudok irányítani, akkor úgy irányítom, hogy nekem jó legyen. Miért csinálnám másképp?
És itt kezdődik a Szeress bele az életedbe projekt, mert ha kérdésekben élsz és felteszed magadnak mindig azt a kérdést, hogy ebben az adott helyzetben tudom-e irányítani, hogy jól vagy rosszul érezzem magam, és a válasz az, hogy igen, akkor irányítsd a neked legkedvezőbben, mármint hogy a lehető legjobb érzést okozza számodra.
Az adott helyzetet lehet, hogy nem tudod irányítani, de a hozzá kötődő hangulatodat mindig tudod. Ha egyszer elhatározod, hogy te mindig, minden helyzetben a legjobban akarod érezni magad és az eléd kerülő kihívásokon begyakorlod ezt a fajta hozzáállást. Tőled is meg fogják majd kérdezni, hogy mi a te módszered, hogy mindig elégedettnek látszol. És majd meséld el nekik, hogy á, semmi extra, csak nem engedem, hogy bárki vagy bármi megakadályozzon abban, hogy jól érezzem magam, mert az, hogy hogyan érzem magam, az csakis az én döntésem. Ennyi. És add tovább, tanítsd meg nekik!
Ez egyébként az önbecsülésed egyik alappillére, hogy tiszteled és szereted magad ezért, ha valamin tudsz változtatni, akkor élsz vele és nem hagyod, hogy mások vagy más körülmények irányítsanak. Nehéz szerinted ezt a szemléletet alkalmazni?
Eleinte igen, mert eddig nem így gondolkodtál. De ha egyszer erre ráérzel, meglátod, hogy micsoda erő lesz veled. Tehát arra a kérdésre, ami elhangzott a műsor elején, hogy tudod-e irányítani az érzelmeidet, a választ, igen, tudod, csak nem vagy hozzászokva, mert arra vagyunk kondicionálva, hogy ha valami nem az elképzeléseink szerint működik, akkor a bosszúság az első reakciónk, ami nem gond, ez természetes, de ha ebbe beleragadunk, és onnantól csak azon pörgünk, ráadásul elkezdünk még másokra is mutogatni, hogy ez már megint miatta, meg miatta van, hát ez csak belehúz egy rossz közérzetbe. De ezt mi csináljuk. Senki nem kényszerít bennünket arra, hogy ezt csináljuk. Ezt mi választjuk. Mert mindenki más is így csinálja, meg ezt láttam a szüleimtől, tanáraimtól, meg ilyen vagyok. De nem ilyen vagy, csak ezt választod.
Választhatod azt is, hogy igen, bosszús leszel, ha valami nem az elképzeléseid szerint működik, de nem ragadsz bele, hanem azt mondod, hogy oké, most ez van, a helyzettel nem tudok változtatni, például ha sietsz valahová, de dugóba kerülsz. Viszont meg tudom változtatni az ehhez a helyzethez fűzött viszonyomat. Például, mivel nincs ráhatásom arra, hogy a dugó helyzetét megoldjam, a kényszerű várakozási időt hogyan tudnám a javamra fordítani. Például összeszedni a gondolataimat valamiről, vagy meghallgatom a kedvenc zenémet, vagy akkor meghallgatom Edina új podcastjét, és máris azt látják a szomszéd autóból, hogy ott ül valaki és teljesen rendben van a dugóval. Pedig dugó van, hogy csinálja????? Hát így, hogy választasz. És ezt mindenki meg tudja csinálni. Ha erre azt mondod, hogy én nem tudok ilyen lenni, én ilyenkor dühöngök, meg csúnyákat mondok, az is rendben van. Te akkor ezt választod. De tudd, hogy választhatnál mást is. Mondjuk amitől nem a vérnyomásod megy fel, hanem a szerotonin szinted, ami ugye a boldogsághormonunk.
És abba most bele se menjünk, hogy milyen biológiai folyamatokat indít el a bosszúság, és milyeneket az elégedettség. Ez majd egy külön téma lehet máskor, mert bizony ilyenkor komoly dolgok történnek bennünk. Kedvezők és kedvezőtlenek, de ezt is mi irányítjuk akkor, ha az érzelmeinken, az érzelmeinket is mi irányítjuk.
Szóval bennünk emberekben ott van a választás szabadsága azzal kapcsolatban is, hogy hogyan akarjuk érezni magunkat. Mindenki azt választ, amit akar. Én pedig azt választom mindig, hogy a lehető legjobban érezzem magam minden adott pillanatban. Persze szoktam én is dühös lenni, szomorú, mérges, de csak egy pillanatra, mert a rossz érzés figyelmeztet, hogy most nem a jó érzésben vagyok, és azonnal keresek egy olyan új nézőpontot, ahonnan másképpen is láthatom a helyzetet, és amitől jobban érzem magam.
Gondolkodj el ezen egy kicsit, és próbálgasd te is ezt a hozzáállást és meglátod, milyen új tapasztalásaid lesznek ezzel kapcsolatban.
Mára ennyit gondoltam, remélem tudtam új gondolatokat ébreszteni benned, melyek útmutató táblák lehetnek az útvesztődben. Legyen ma is szép a napod. Szia.