Képzeljétek el, hogy az önbecsülés kifejezés nem létezett a pszichológia szakszótárakban a 80-as évek előtt. Ezt a témát nem pedzegette senki, még Freud sem. Ő az alacsony énképeket már behozta, de az önbecsülés, mint fogalom nála sem játszott.
Pedig manapság már a csapból is ez folyik: mindennek az alapja az önbecsülés.
De mi is az?
Egy mélységes és hatalmas emberi szükséglet, mely elengedhetetlen az egészséges és teljes élethez, valamint az önmegvalósításhoz.
Az önbecsülés az, amikor
• Bízunk magunkban, hogy képesek vagyunk megbírkózni az élet alapvető kihívásaival
• Tudjuk, hogy jogunk van a sikerhez és a boldogsághoz, jogunk van értékesnek és érdemesnek érezni magunkat.
Az önbecsülés egy nagyon erős belső hit az önértékességben.
Akinek van önbecsülése, annak óriási hite van saját értékességében és azt is tudja, hogy az ő saját felelőssége ezt a hitet megtartani és nem engedni semmilyen befolyásnak.
Az önbecsülés egy adottság, ez mindenkiben ott van születésünktől fogva, csak rápakolunk egy csomó dolgot azzal, hogy elhisszük néha, hogy nem vagyunk értékesek, nem vagyunk szerethetők, nem vagyunk elég jók. Ezek is csak hitek. Itt az idő átírni ezeket! Ebben segítek.
